Pár évvel Ferencz Győző lenyűgöző Radnótija után most Kerényi Petőfije. (Mi lenne velünk Gyurgyák Osirisa nélkül?) Húsz évesen már a fél országot begyalogolta - gyalogoltam kisiskolásként napi 6-10 kilométert, elképzelem a szívós fiatalembert… -, volt katona, színész. Jutalomjátékot is kapott: “nagy üggyel-bajjal, de mégis kivívtam, hogy Lear legyen. A bohócot (= bolondot - S.P.) játszandom benne; amit megkapnom szinte nem kevés küzdésembe került; mert annyi az ármány a színészetnél…” Drága Petrovics - Péterfia, Petőfi - úr, már akkor is?Járt Dunaföldváron, Zágrábban, Kaposvárt, játszott Fehérváron és Kecskeméten… - megannyi hely az én életemből is. Fiatalon Illyés Petőfije mélyen megrázott, s mikor az OSZK buszkirándulásának köszönhetően 71 nyarán eljutottunk Keleten oda, ahol a kozák szuronya utolérte, ahol sorsa beteljesedett, nem volt nálam szomorúbb lény a környéken. ”Mi nagyobb a nagy Szentgellérthegynél?/…/Szentgellérthegynél nagyobb nagy keservem.” (1844 március vége)Száz évvel később születtem, a magyar történelem legkeservesebb évében. Átéltem azóta örömöt, bánatot, láttam a Pamírt és a Sziklás-hegységet…,- s egyik iránycsillagom mostanra a munka lett, az alkotás, rontás ellen az építkezés. Péterfia úr nagyban művelte, én meg efféle kis szakma csendesedő öreg betyárjaként.Jó lenne még jópár ilyen szintű “kritikai életrajz”: mély tárgyi ismerettel, mai szemlélettel.
0 Hozzászólás - “Péterfia”