Pár évvel Ferencz Győző lenyűgöző Radnótija után most Kerényi Petőfije. (Mi lenne velünk Gyurgyák Osirisa nélkül?) Húsz évesen már a fél országot begyalogolta - gyalogoltam kisiskolásként napi 6-10 kilométert, elképzelem a szívós fiatalembert… -, volt katona, színész. Jutalomjátékot is kapott: “nagy üggyel-bajjal, de mégis kivívtam, hogy Lear legyen. A bohócot (= bolondot - S.P.) játszandom benne; amit megkapnom szinte nem kevés küzdésembe került; mert annyi az ármány a színészetnél…” Drága Petrovics - Péterfia, Petőfi - úr, már akkor is?Járt Dunaföldváron, Zágrábban, Kaposvárt, játszott Fehérváron és Kecskeméten… - megannyi hely az én életemből is. Fiatalon Illyés Petőfije mélyen megrázott, s mikor az OSZK buszkirándulásának köszönhetően 71 nyarán eljutottunk Keleten oda, ahol a kozák szuronya utolérte, ahol sorsa beteljesedett, nem volt nálam szomorúbb lény a környéken. ”Mi nagyobb a nagy Szentgellérthegynél?/…/Szentgellérthegynél nagyobb nagy keservem.” (1844 március vége)Száz évvel később születtem, a magyar történelem legkeservesebb évében. Átéltem azóta örömöt, bánatot, láttam a Pamírt és a Sziklás-hegységet…,- s egyik iránycsillagom mostanra a munka lett, az alkotás, rontás ellen az építkezés. Péterfia úr nagyban művelte, én meg efféle kis szakma csendesedő öreg betyárjaként.Jó lenne még jópár ilyen szintű “kritikai életrajz”: mély tárgyi ismerettel, mai szemlélettel.
2009. March. archívuma.
Ismét tavasz? Alig vártam. Hosszú tél, hidegekkel, havakkal. Itthon is, meg New Yorkban is. Indulásunk előtti nap landolt a Hudson vizére a szerencsés gép, - Steve azóta nemzeti hős. Sétáltam a folyóparton, hisz három percre laktunk tőle. Nagyon nagy és nagyon téli volt. Néha hajszálon (és Steve-n) múlik 150 ember élete. Jó lenne mindenütt ilyen hajszál és Steve.De vissza a tavaszhoz.Valamiért nem könnyen fogadom, persze, a háttérben személyes ok is, hirtelen ingyen fogok utazni. Jó is, furcsa is, kicsit ellenszenves is. De talán ott van a háttérben a MAB “széruma” is. Mesterszakunk elbukott, a (névtelen) szakértő talált “fogást” rajtunk: például én írásaimmal “kis magyar körben” vagyok ismert…Épp 40 éve, még az egyetem befejezése előtt jelent meg a Könyvszemlében első komolyabb írásom (a Cserépfalvi Könyvkiadó történetéről). Azóta alig volt év, hogy ne látott volna valami napvilágot nevem alatt (néha oroszul, németül vagy angolul). Szerencsés emberként a kézikönyvben is kifejthettem gondolataimat.Tavaly nyáron jelent meg kínai könyvtárügyi áttekintésem.Most február elején, még a MAB (ismételt) állásfoglalása előtt váratlanul felkérést kaptam az Elsevier kiadó egyik nemzetközi szakmai folyóiratától kézirat lektorálására (kínai szerző, aki az ottani szakképzés problémáiról értekezik). A főszerkesztő a pittsburghi egyetemi tanszék professzora.Én miért nem akarok csöndben félreállni? Mert valamikor jártam Hollandiában, s most újra New Yorkban (Columbia University Library, New York Public Library), s tapasztalom szakmánk fontosságát és a változtatás hatalmas kényszerét is?Rügyek a bokrokon, forsitia ágaim a szobában sárgán lángolnak. Vannak terveim, évek óta gyűjtök anyagot egy-két nagy témához. Talán ez az én dolgom. Valaki más - MKE Etikai Bizottság etc. - meg majd tisztázza, ha akarja, hogy a korszerű kaposvári mesterképzést (Internettechnológia) akadályozó nem ártott-e a szakmának.
Március 15-én fejezem be e sorokat. Akkor, sok éve, jó változást akartak a fiatalok meg néhány tucat jövőt építő politikusunk. Talán lesz újra ilyen pillanat honi köreinkben. Országos politikában, könyvtárpolitikában egyaránt. Utóbbinak akkor adódik esélye, ha világszintű tudással sikerül felvértezni az új nemzedéket.