Sonnevend Péter

Szinnyei József élt 83 évet. Amikor 1913-ban eltávozott, már fő művének utolsó kötetén dolgozott (Magyar írók élete és munkái, 14. kötet, megjelent 1914-ben). A tudományos akadémia a következő évben az akkor 34 éves Gulyás Pált kérte fel a folytatás elkészítésére. Gulyás életében kötet láthatott napvilágot, Fitz József nemzeti könyvtári főigazgató és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete hathatós támogatásával (Fitz írt a miniszternek stb.). 1945 után Gulyás persona non grata lett (1949-ben akadémiai tagságától is megfossztották). Gulyás Pál meghalt 82 évesen 1963-ban.

Művének újraindítása a rendszerváltozáskor vált lehetővé, nem utolsósorban Viczián János áldozatos munkájával. 30 kötet lehetne Gulyás fő műve, a MIÉK folytatása, de a kiadás megállt 2002-ben a 19-ik kötetnél. Miért? Nincs rá pénz?! Ez hihetetlen, vagy ha hihető, akkor elfogadhatatlan.

Hol az a szakmai tekintély, aki ma megszólítaná a miniszter vagy a szakmát, hogy már önbecsülésünk érdekében is fejezzük be a hányatott sorsú mű kiadását. (Ha drága papíron, akkor legalább digitálisan legyen hozáférhető.) A 30 kötetben 70-80 ezer alkotó magyar életműve szerepelne. Eljutottunk a kétharmados arányig, - immár hat éve. Senkinek nem hiányzik a teljes mű? Hol az akadémia mai elnöke, a nemzeti könyvtár mai főigazgatója, a kultúráért felelős miniszter, a szakmát vezető egyesület?

Szinnyei 14 kötete 23 év alatt jelent meg. Gulályás 30 kötete is megjelenthetne: tegyük fel, 2014-ig, s akkor 70 év alatt. Mert mi megbecsüljük értékeinket, ugye?