Az idei május csodálatos: a zöld ezer árnyalata, a vadgesztenyék virágkupolái, a repceföldek végtelen sárgája… A Balaton fényei a lélek mélyébe érnek.
Emlékek tömege jön elő. Juli tíz éve ballagott, Balázs öt éve kezdte házaséletét. Én harminc éve Moszkvában tanultam meg vezetni: fekete Volga, Vologya változatos irányítása melett. “Peter, fek-fek, Peter, gáz, fek-fek…
Meg kellene nézni Moszkvát, az orosz természetet. (Jövő héten szibériai vendégek jönnek az egyetemre, így oroszul beszélhetünk, - ez is egyfajta “utazás”.) Ott igazából két évszak van: rövidebb nyár és hosszú tél, a kettő közt csak átmeneti évszakok a tavasz és az ősz. A normális tavasz április végén kedődik s pár hétig tart. Ezalatt minden kizöldül, virágba borul. Augusztus végétől akár fagyos éjszaka. Diák voltam, mikor szeptember 23-án hózápor zúdult a fővárosra.
Már nem kívánok annyit utazni, mint évtizedeken át: a belső utazás felé tartok. De Toszkána vagy a görög szigetvilág még elcsábíthat. Hogy lesz-e, majd elválik. New York is jöhet, hisz a leány oda tart.
Tegnap este Wajda Katyn-je a tévében. A történelem gonosz hatalmai összefognak az ember ellen. Ha élni akarsz, alázd meg magad és tagabb le mivoltodat. Választanod kell, de választásaid mind torz eredményhez vezetnek (”hol zsarnokság van…”). Nem igazán nagy filmje a mesternek, de mennyire erős, tiszta, és szükséges. Milyen szükséges lenne itthon is ilyen őszinte kibeszélés történelmi drámáinkról, esendőségünkről. Jókai-s korszakból Mészöly-ösbe lépni.
Május épp csak elkezdődött. Dolgozom a kínai könyvtárügyi szemlén, járok Igalba, élvezem a hosszú nappalokat, érzelmileg hallatlanul feltölt a tavaszi világ. Gondolatokat csereberélhetek…
Május a tavasz legszebb szakasza, - s nekünk a temetés és emlékezés ideje is. Születés - elmúlás.