Homérosznál Zeusz így fejezte ki ellenszenvét Arész iránt:
Minden olümposzi isten közt legjobban utállak:
Mindig a harc kedves neked és a viszály meg a dúlás.
Van a “vak énekes”-nek ilyen szava is:
Törzstelen és törvénytelen az, nincs tűzhelye annak,
belső háborúnak ki örül, véres viadalnak.
Negyvenöt éve egyedül ültem március idusán a híres múzeum magas lépcsőjén, merengve múltakon s jövendőkön, ahogy száz éve fogalmaztak volna. Akkor nem volt ott se politikus, se rendőr, - se gőzös fejű, sipoló szájú szittya (talán egy bokorban civil zsaru).
Március közepe nekem a születésnapomat is jelenti: a legszörnyűbb 44-es év tavaszát. A szombathelyi bábaképzőben szülte anyám ötödik fiúgyermékét. Harmadik nap - tertia die - jött a hitleráj. Ha más vér folyik ereimben: hamarosan elvihettek volna, mint annyi ezer szombathelyit, annyi százezer magyart az országból.
69-ben voltam Buchenwaldban, s még aznap Weimarban, a nagy költő házában, kiről nagyapám is szólt írásaiban (Goethe-breviárium). Amíg élek, fájni fog a gyógyíthatatlan seb. Keresem a magyarázatot a század szégyenére. Sok minden összetorlódik e napokban.
Országrontásra készülnek szteroid-rontotta fiúk, elbolondított, valláspótlékot kereső korombeliek? Nem volt még elég?
Írjuk tán újra a szép és vonzó márciusi tizenkét pontot!? Vesszen Szent István, mert megosztotta a nemzetet (cop. by Attila bárdja). Ne fizessünk egészségügyi pótlékot (cop. by Grand Feró). Talán tiltsuk be a latin betűket, arab számokat, s véssük rovásainkat szarvasagancsra, mert le a globalizációval? Foglaljuk el az amerikaiktól Bagdadot, hisz sumérok volnánk, nem igaz? Térjünk vissza atyáink isteneihez, - csak nem imádunk szelíd, ám zsidó názáretit?
Ungváry Rudolf megígér 20 kemény jobboldali évet. De hol itt a lágert szenvedett K. Adenauer, az európai koponya L. Erhard?
Egy éve gyűjtök anyagot az alexandriai híres könyvtárról. E csodás, emblematikus intézményről, a modern tudomány első szentélyéről, hol múzsák tisztelete örvöződött csillagászattal, matematikával, filozófiával és filológiával. A nagy legenda - úgy tűnik - alig támaszkodik tényekre, most mégis (inkább) az a lényeg számomra, hogy Alexandria lehet a tudás törékenységének, a kultúra elpusztíthatóságának szimbóluma. Az ókor írásainak talán egy százaléka maradt fenn (sok-sok papiruszra írt részlet például sivatagi karavánutak szemétgödreiben). Pusztítani könnyű, egyeseknek rombolni még élvezet is.
De vannak itt értelmes lények, talán elég sokan, szerintem a (most hallgatag) többség, kik Homérosszal gondolják:. “… nincs tűzhelye annak, belső háborúnak ki örül…”.